Mászótermünkben színkódolással különböztetjük meg az utakat, ami az utak nehézségének megértését segíti. Összesen hat szintet használunk: a fehér a legkönnyebb, ezt követi a kék, sárga, zöld, piros, majd végül a fekete, mint a legnagyobb kihívást jelentő fokozat.

Az utak beszállójánál elhelyezett színes jelölőcédula mutatja, melyik nehézségi szinthez tartozik az adott út, valamint azt is, hogy hogyan kell beszállni. Két jelölés esetén kétkezes beszállóról van szó, míg ha két külön jelölő szerepel (egy-egy kézhez) , akkor 1-1 kezes beszállót kell alkalmazni.

Minden út végén, a TOP-nál egyértelmű jelölés található – az út teljesítésének feltétele, hogy a mászó ezt a fogást legalább 2–3 másodpercig stabilan, mindkét kézzel uralja.

• A mászó “átugorja” a beszállót. Egy statikus beszállónál a földről nem lehet lendületet venni, a beszálló fogásokat egy pillanatra meg kell tartani
• A mászó más út fogásait és lépéseit használja Az, hogy milyen utat mászunk, ránk van bízva. A színutaknál viszont az útépítő célja mindig az, hogy csak az adott színű fogásokat és lépéseket fogjuk/lépjük
• A mászó minden fogást kötelezően megfog az útban. Általában minden fogásra és lépésre szükségünk van egy útban, de ezek használata nem mindenáron kötelező. A boulder út lényege, hogy a beszállóról a TOP-ra eljussunk. Nem muszáj minden fogást és lépést használnunk hozzá.
• A mászó nem szabályosan topol. A TOP akkor van meg, ha a mászó 2-3 másodpercig STABILAN, KÉT KÉZZEL uralta a top fogást. Ha ez nem sikerült, akkor az út nem számít megmászottnak
• Lefele is az adott színt fogja a mászó A boulder csak a top fogásig tart. Ha lemászunk bármin, leugrunk, az már mindegy.